Côte d’Azur... vagy Azúrt-part - most már azt hiszem értem az elnevezést ... 😉 Leírhatatlan egy látvány, főleg a rideg téli napokból elmenekülve.
Régóta figyelgettem a WizzAir csalogatóan olcsó (azt hiszem erre tényleg mondhatom, hogy olcsó), immáron közvetlen járatát Nizzába, hiszen onnan csak egy ugrás Monaco, ami a bakancslistámon előkelő szereplő volt, ugyanis nagyon sok ismerősöm mesélt már róla szuper dolgokat. Ugyan a Francia riviéra partszakaszán belül, Marseille-ben már többször jártam, de valamiért nem éreztem igazán "Veró-konfortosnak", nem úgy, mint a Nizza-Monaco variációt, pedig ez aztán tényleg a legnyugisabb utazásom egyike volt. Üldögéltünk, kávézgattunk, naplemente és reggeli kávé a tengerparton, napfürdőzés a parkokban, séta a kikötőkben, ízletes ételek az óvárosokban, finom teák és nagy beszélgetések a sétálóutcák éttermeiben, valamint lelki feltöltődés a szállodai szobában.
 |
| A part reggel... |
 |
| ...és este |
 |
| A reggeli kávé |
Nizza kb. két órányi repülőút Budapestről, mégis szinte egy évszaknyi ugrást tettünk ez idő alatt. A város egyszerűsége teszi oly hangulatossá a téli kint létet, no meg az a csodálatos napsütés, a 20 °C és tavaszias hangulat, ami fogadott minket, így január végén. Szombaton indultunk Franciaország 5. legnagyobb városába az egyik kedves barátnőmmel, ahol a reptértől kb. 30 perc alatt, helyi járattal kb. 1,5-6 Euróból elérhető az óváros. Azért ez a különbség, mert pl. a 23-as vagy 52-es helyi járatra egy jegyár csupán 1,5 Euro, viszont cserébe át kell jutnunk a 2-es terminálról az 1-esre a Airport Shuttle busszal, majd onnan a főútra kisétálva tudunk felszállni arra. A 98 és 99 számú buszok közvetlenül a 2-es termináltól indulnak, ahová a Wizzair gép is érkezik, erre 6 Euro-s jegyárat kell fizetnünk. Érkezésünkkor a szikrázó napsütés már megalapozta a jókedvet, amelyet az azúrkék tenger látványa csak fokozott. Nem vagyok egy nagy tengerpart rajongó, legalábbis nyáron nem, viszont télen, ősszel és tavasszal, amikor nincs tele fürdőző turistákkal, igenis imádok kiülni a partra és csak bámulni a hullámokat, hallgatni a morajlást és pótolni a napfény által a szervezetnek igenis létfontosságú D-vitamin adagját. Szerencsére nagyon jó árban, egy közepes kategóriájú, remek helyen lévő hotelt sikerült foglalnunk, így a vasútállomás, a tengerpart és a sétálóutcák is csak 5 percnyi sétára voltak, ezen kívül az óváros is gyalogosan elérhető, ahol az első vacsoránkat töltöttük egy remek hangulatú helyen, ahol a kiszolgáló személyzet példamutató kedvessége és vendégszeretete fogadott minket. Egyébként szerintem az óváros nagyon kis patináns és hangulatos, tele kis üzletekkel, éttermekkel, kávézókkal, szuvenírboltokkal, amely - gondolom a nyári nagy forgatagtól eltérően - egy csendesebb, meghittebb arcát mutatta.
 |
| Nizza óvárosában |
 |
| Kilátás a vár dombjáról |
Az épületek stílusából visszaköszön mind a franciákra, mind a mediterrán népekre jellemző építészeti stílus, a sötét, szűk utcákban szintén szárítóköteleken lógó ruhákra tekinthetünk fel. Ami még tényleg fantasztikus látvány, hogy a landolás közben és a város mögött lévő hegycsúcsokra tekintve hófödte fehérséget lát ilyen tájt az ember. Nizza egyik fő látványossága a vár dobja (Colline du Chateau), ahonnan remek a kilátás nyílik a kikötőre, ami tele van szebbnél szebb színes csónakokkal. Ami különlegesség és szinte sehol sem készítik fel a turistát rá, hogy délben egy nagy dörej ijeszti meg a dobra tartókat. Igazából mi éppen az ágyúszóra értük fel és ijedtségünkbe hirtelen majdnem vissza is ugrottunk 😉😜. Miközben találgattuk, hogy mi lehetett az, teljesen véletlenül egy ott élő magyar hölgybe botlottunk, aki elmesélte, hogy ez a szokás egy angol lordhoz köthető. A lord felesége mindig hosszú sétákat tett a parton és rend szerint elfelejtett haza menni ebédre, a lord pedig így jelezte neki, hogy ebédidő van. Ez a szokás fennmaradt. Amit sajnálok, hogy a Nizzai fesztivált nem láttuk, biztosan nagy élmény lehet, hiszen már az egész város készült rá.
 |
| Kikötő |
Ha pedig utazás, a piac sem maradhat el, az óváros romjai mögött húzódik meg a zöldség-gyümölcs-virágpiac, amit tarkít néhány kézműves és egyéb gasztro élvezeteket felsorakoztató termék. Piac minden nap van, kivéve a hétfőt, de ekkor helyét a bolhapiac árusai foglalják el.
 |
Az elmaradhatatlan piacon sétálva
|
Vasárnap átmentünk Monacoba is, hiszen ha itt jár az ember, ezt mindenképpen javaslom meglátogatni. Szó szerint a gazdagok paradicsoma, "Európa Las Vegas-a", a tengerpart ugyanolyan gyönyörű, de a hegyoldalba vájt városban kicsit betekinthetünk a tehetős emberek hétvégéibe vagy épp egy autóverseny, esetleg filmforgatás szemlélődői lehetünk. Egy biztos, hogy itt aztán biztosan nem tudja kihagyni a lépcsőzést az ember, hiszen nagyon nagy magasságokba építkeztek a helyiek, viszont infrastrukturálisan egész jól kialakított, hiszen a városban több helyen is bárki számára használható lifteket építettek.
 |
| Monaco |
 |
| Monaco |
Nizza legtöbb étteremében kínálnak a mediterrán fogások mellett pizzát, azt pedig ugye tudjuk, hogy máig nagy vita folyik, hogy hol is készült előbb a pizza... Olaszországban vagy Franciaországban, ugyanis mindkét ország a sajátjaként tekint rá. 😉 Viszont itt a pizza tényleg leheletvékony, még az olaszokénál is jóval vékonyabb, szinte ropog a feltét alatt. A szokásos francia fogások mellett a város híres ételei a Nizzai saláta (Salade niçoise) és a socca, ami egy csicseriborsólisztből készült lepénykenyér. Maga a nizzai saláta alapvetően egy tonhalas saláta, kiegészítve szardellával, vörös babbal, fekete olajbogyóval és főtt tojással. Az érdekes csak az, hogy ezekkel a tipikus helyi ételekkel nem találkozunk ám minden étteremben, mint például Olaszországban az olasz pizzával vagy rizottóval, külön túra felkutatni a legautentikusabb helyeket, ahol készülnek. Viszont szinte minden hol kapható és nagyon sokan is fogyasztják a fehérborban párolt feketekagylót, sült krumplival. Egy jó socca-ért pedig menni kell... vagy keresni. Mi szerencsére több órás séta után ráleltünk egy igazán pici helyi, autentikus helyre, ahová ilyen tájt szinte tényleg csak a városbeliek járnak. A pincérek idegen nyelvet alig beszélnek, de a socca-juk, felülmúlt minden várakozást. Ami pedig nem francia találmány, de rögtön beleszerettem, az az esténként elkortyolt vaníliatea. Hoztam is haza belőle, az íze miatt desszertként is megállja a helyét.
 |
| A nizzai salátám |
 |
| Az a mennyei socca... |
Szerintem azzal nem árulok el nagy titkot, hogy a diétámat kénytelen voltam megszakítani kint, hiszen az ember nem hagyhatja ki a helyi finomságokat. A most bemutatott Socca pizzám azonban bármilyen diétába beilleszthető, akár a Regenor kúrámba is. Nagyon finom, gyors és roppant egyszerű, ha a pihenési időt nem számítjuk, kb. 15 perc alatt, tálalással együtt az asztalra kerülhet.
Socca pizza variációk
Egy kb. 25 cm-es socca pizza alap hozzávalói:
- 60 g csicseriborsóliszt
- 100 ml víz
- 2 tk. ghí
- só, bors ízlés szerint
A csicseriborsólisztet összekeverem a vízzel, sózom, borsozom és félreteszem állni. A legjobb, ha már reggel bekeverjük pl. az ebédhez, így fél napot tuti tud állni, viszont ha nincs előre tervben, min. fél órát biztosan érdemes pihentetni. Ez után belekeverek 1 tk. olvasztott ghít. Egy palacsintasütőt vagy egy öntött vas sütőt jól felforrósítok. Amikor már nagyon forró, hozzáadok 1 tk. ghít és ha már ez is jól felhevült, ráöntöm a masszát. Addig sütöm, míg a széle pirulni kezd. Ezt az alapot egy sütőlapra helyezem, rákenek a paradicsomszószból és jöhetnek a feltétek. Szinte bármilyen variációban tökéletes, attól függ, hogy ki mit szeret. 180 °C-ra előmelegített sütőben addig sütöm, míg a feltét alaposan rásül.
Házi paradicsomszósz (2 adag)
- 1 kis üveges 100 %-os paradicsompüré (kb. 70 g)
- 1 db nagyon kis fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 100 ml víz
- só, bors
- 1/2 tk. szárított oregánó
- 1/2 tk. szárított bazsalikom
- 1/2 tk. ghí/olívaolaj (ha éppen nem vagy Regenor kúrán)
 |
| Házi paradicsomszósz |
Egy lábasban egy kevés ghín az apróra vágott vöröshagymát megdinsztelem, majd a végén teszem hozzá az apróra zúzott fokhagymát, végül a paradicsompürét. Felöntöm a vízzel, sózom, borsozom, hozzáadom a szárított fűszernövényeket és addig főzöm, míg be nem sűrűsödik.
Most két socca pizza variációt mutatok meg nektek. Az egyik tökéletes ebédre vagy vacsorára, a másik igazi magyaros reggeliként is megállja a helyét, ha már unalmas a tojásrántotta.
Rukkolás - sonkás socca pizza
Az alapra rákenem a paradicsomszószt és betolom a sütőbe kb. 5-10 percre. Friss rukkolát, félbe vágott koktélparadicsomot és néhány széttépdelt prosciutto sonkát dobálok rá. A végén jól áll neki egy kis frissen őrölt bors is 😉
Kiadós gombás, tojásos, baconos-chorizos socca pizza
Kb. 2-3 fej gombát vékonyan felszeletelek és kevés ghín megpirítom, sózom, borsozom a végén. Egy kevés bacont és néhány karika chorizo-t felkockázok és megpirítom. A socca alapra rákenem a paradicsomszószt, rádobálom a gombát, a bacon- és chorizo kockákat, majd a közepére egy nyers tojást ütök. Betolom a sütőbe, kb. 10 percre. Akkor jó, ha már a tojás is megsült rajta.
Nizzát azoknak ajánlom, aki a télből egy kis feltöltődésre vágyik, elérhető áron, elérhető közelségben. A socca pizzámat pedig azoknak, akik gyorsan készítenének valami finom, egészséges fogást maguknak vagy a családnak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése